Ricorn Története
Én, azaz Ricorn, a kisegér, így nézek ki(/pillanat):
1.FEJEZET
A család
Naplementekor, egymagamban sétálgattam az utcán. Boltba akartam menni, de nem volt nálam se apró, se papírpénz. Aztán végül, elmentem a parkba sétálni. A kis kiruccanás közepette besötétedett, és felhívott anyám, shammama és apám, shappapa, hogy jöjjek haza. Meg hogy nem mutathatok rossz példát prettymouznak, estébé. Prettymouz a húgom. Pedig még be akartam nézni a haveromhoz, Bridzsitta-hoz, ha nem lett volna sötét.
Hazamentem. Otthon, persze a húgom a többiekkel:
- Hol voltál eddig, mért nem jöttél előbb haza? Ilyen nem tehetsz! MARS A SZOBÁDBA! -Meg
- LEGKÖZELEBB NEM MEHETSZ BRIGI-HEZ!
Jézusom...mikor fejezik már be? És akor is, az a kis zöldfülű meg mit pattog? Azt se tudja ki az a Brigi! Istenem...Mind1...úgyis mindig ez a vége az esti sétának...
2. FEJEZET
-Óóó, máris 7 óra?-Szólalok meg én hétfőn az ágyban, az ébresztőóra hallatára.
-KICSIM! GYERE LE REGGELIZNI! SAJTOS CHIPS VAN A TEÁHOZ!-Ez mind szép és jó, meg finom, de semmi kedvem nincsen kicsászkálódni a kényelmes, meleg dunnámból. De úgyis ki kell...Mert jön a húgom:
-RICORN! KIFELÉ!-Mondja ő, közben úgy megráz, mint az áramütés.Mondom én:
-MIT PATTOGSZ TE?NEM MEGMONDTAM, TŰNJ A SZOBÁBÓL? MOST! MARS KIFELÉ!-Mondja ő:
-Miért, titkos szerelmesleveleket/fiúkat rejtegetsz?
-GYEREKEK, ELÉG! MOST GYERTEK KI! APÁTOK MEGY DOLGOZNI, NEM ÉR RÁ EGÉSZ NAP! ÉS NEKEM IS MOSNOM KELL!-Mondja anya. Ez kész. És én ebben élek 14 éve. Prettymouz csak 8.